2011.09.21. 07:31
Anyamaci
Hol volt, hol nem volt, volt egy fantasztikus kisfiú. Üstökösként érkezett a Földre... A kisfiút Atinak hívták. Boldogan éldegélt népes családja körében, biztonságban, vidámságban három testvérével. Szépen okosodott, erősödött, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nem ám akármilyen kisfiú Ő, nagyon nagy erővel rendelkezik, s a kicsi kis szívében akkora szeretet van, hogy alig fér, s amilyen szeretetet a világban csak nagyon nagyon kevés ember mer megélni, mert az a tévképzet él bennük, hogy védtelenek lesznek tőle, pedig dehogy...
Meg kell hagyni, ez a hatalmas nagy szeretet nagyon érzékennyé teszi az emberi lelket, főleg, ha kisfiúról van szó, nem beszélve arról, ha Atiról van szó..
Szóval ez a kisfiú nagyon óvatos kisfiú volt.. nagyon nem szerette, ha mindenféle idegen ember szó és engedély nélkül megsimogatta a fejét, vagy megfogta a kezét, ne adj Isten megcsipkedte az arcát..
Eljött aztán a nagy nap... a Ati óvodába indult.. s ott bizony mindenféle idegen népek, kicsik és nagyok rohangálnak egész nap, kiabálnak, nevetgélnek, arcokat és fejeket simogatnak... Érdekes, vonzó és félelmetes világ ez, ha Anya ott van, akkor minden szép és jó, óvatosan , lassan s megfontoltan felfedezésre váró...de Anya nem való oviba...S bizony Ati, a kisfiú nagyon védtelenül s gyámoltalanul érzi magát ott az Anyukája nélkül.
Így aztán segítségül hívtuk Anyamacit, a szuperhősmacit... Aki óv és véd és vigyáz... míg Anya távol van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
