2011.09.08. 00:21
A kajla, a szeppent és én
Felettébb érdekes élmény figurákat készíteni... A szabásnál még mind egyforma, egyeske, ketteske, s számomra is rejtély, hogy ki rejtezik a vászon között..... mert amennyire egyforma az indulás, olyan sokszínű az utazás , s az érkezés...
Ez tegnap tudatosult bennem, miközben egy drága kis 2 éves tündérnek készítettem az egérlányt.
Egyszerűen önálló életre kelt minden, s a zegér önmagához alakította a dolgokat, hiába minden törekvésem és erőfeszítésem... sorolom :
-3szor hímeztem újra a szemét, de rendre egyik kisebb lett, mint a másik, pedig pedig...
- a kezeit többször varrtam fel a testre, de így is nagyon nagyon megviccelt.
Itt már sejtettem, hogy valami ficak van a dologban, s nem egészen úgy van, hogy csak úgy, sitty meg sutty, itt kérem minden apró részlet számít. S mikor már a lábaknál is kajlaságot tapasztaltam, akkor már megnyugodva konstatáltam, hogy minden megy, mint a karikacsapás, úgy ahogy annak mennie kell. / s egyre jobban éreztem, hogy ebbe az egérben, ízig vérig beleköltöztem / S lám, megszületett Panka:
a kis kajla, lökött, Panka...
azonnal a szívemhez nőtt , de ez így butaság, hisz belőle fakadt...
S mivel a szülinapos tündérnek, van egy nagyerősokos bátyja is, született egy nyúl, mert Ő nyulat szeretett volna :)
S milyen érdekes, ez a nyúlfi, olyan kis szende.. kis megszeppent legényke lett.
Így kettesben indulnak holnap az Alföldre, remélhetőleg hiperszuperűrsebességgel, hogy odaérjenek a szombati tortázásra :)
Szólj hozzá!
Címkék: játék képek varrás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.