A minap szembesültem, hogy már csak 40  - s azóta jelentősen kevesebb - nap van Karácsonyig.
... Eddig Márton nap lázbantűzben égtünk, mécseseket gyártottunk-tam s lámpásfelvonultunk..
A lámpások az égitesteket jelenítik meg. Ezek az égi erőket szimbolizálják, amelyek az emberi lélek segítségével akarnak hatni itt a földi világban.

A Mártoni önzetlen adakozás megélése segíti, hogy minél tisztábban éljük meg karácsony misztériumát. /Márton történetéről bővebben itt: /

Márton lecsendesült... kezdődhet a adventi időszakra hangolódás. Eljutottunk arra a szintre, hogy a készülődés,a felkészülés, a várakozás teljesen más értelmet nyert a számunkra...
Eddig tartalmatlan külsőség volt.. csillogás, villogás, talmi díszlet.
De most más.. most nem ünneplőbe öltöztetjük magunk, hanem levetkezünk.. ahogy József Attila írta: " átlátsz tudom, a bűnök cifra gyolcsán, erény rongyán, bátorság mentebőrén, Mégis mindent levetkezem, Uram, S elődbe küldöm lelkem szűzi pörén."

Szóval.. szóval amint bent, úgy kint.
Ha van mivel megtölteni, egy narancshéj is lehet virág.... meg is mutatom :)


 

Lehet egy kicsit vidéki romantikus hangulatú..

Vagy épp semmiflanc:

Kell hozzá:
egy már elhamvadt háztartási mécses fémkapszlija, s narancshéj vékonyan hámozva / zöldséghámozóval könnyedén kanyarítható pár rózsának való :) /
S utólag jutott eszembe, nem is készült kép / de lehet, hogy pótolom /, ha a rózsa közepébe egy szépen metszett gyöngyöt teszünk igazán elvarázsoló tüneményben tudunk gyönyörködni :)


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.