Felettébb érdekes élmény figurákat készíteni... A szabásnál még mind egyforma, egyeske, ketteske, s számomra is rejtély, hogy ki rejtezik a vászon között..... mert amennyire egyforma az indulás, olyan sokszínű az utazás , s az érkezés...

Ez tegnap tudatosult bennem, miközben egy drága kis   2 éves  tündérnek készítettem az egérlányt.

Egyszerűen önálló életre kelt minden, s a zegér önmagához alakította a dolgokat, hiába minden törekvésem és erőfeszítésem... sorolom :

-3szor hímeztem újra a szemét, de rendre egyik kisebb lett, mint a másik, pedig pedig...

- a kezeit többször varrtam fel a testre, de így is nagyon nagyon megviccelt.

Itt már sejtettem, hogy valami ficak van a dologban, s nem egészen úgy van, hogy csak úgy, sitty meg sutty, itt kérem minden apró részlet számít. S mikor már a lábaknál is kajlaságot tapasztaltam, akkor már megnyugodva konstatáltam, hogy minden megy, mint a karikacsapás, úgy ahogy annak mennie kell. / s egyre jobban éreztem, hogy ebbe az egérben, ízig vérig beleköltöztem / S lám, megszületett Panka:



a kis kajla, lökött, Panka...

 

azonnal a szívemhez nőtt , de ez így butaság, hisz belőle fakadt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

S mivel a szülinapos tündérnek, van egy nagyerősokos bátyja is, született egy nyúl, mert Ő nyulat szeretett volna :)

S milyen érdekes, ez a nyúlfi, olyan kis szende.. kis megszeppent legényke lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így kettesben indulnak holnap az Alföldre, remélhetőleg hiperszuperűrsebességgel, hogy odaérjenek a szombati tortázásra :)

A bejegyzés trackback címe:

http://vicger.blog.hu/api/trackback/id/tr273210391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.