Volt egy nagyon ócska sámlink... bilizöld színű, olyan, mint amilyenek az esztékás várótermek falai... Sokáig kerülgettem, de nem volt szívem kidobni. Pedig.. jaj nagyon oda volt, az ülőkéje tele hasítékkal, mintha vágtak volna rajta, a festék kopott - na mondjuk az ami rajta maradt az is sok volt :) Szóval olyan mindjártkilehelialelkét állapotban vegetált szegény, ide oda pakolódva az erkélyen.
  Míg nem egyszer, kaptam ajándékba a rendelésem mellé egy dekoranyagot, a textilcsodabolttól. /nagyon ajánlom mindenkinek, hatalmas választék, korrekt árak, szuper./

Nézegettem, mit is lehetne belőle készíteni, de nem ugrott be semmi nagy ötlet, így aztán félre tettem. S aztán egyszer csak jött az isteni szikra, a sámliból zsámoly lesz, s ez az anyag lesz a huzat rajta.

Elővettem szöget, kalapácsot, egy kicsit megerősíteni az ülőalkalmatosságot, csiszolópapírt, festéket, ecsetet, s nekiláttam

ilyen lett:

Kapott szivacsot is, hogy ne legyen kemény az apró fenekeknek :) Így lett zsámoly a lelkem :) Egyetlen egy hatalmas problémára derült fény az elkészülte után, arra, hogy egy sámli kevés két gyereknek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.